Once Delivered Ministries

• home

• english
• français

Rick Warren 40 Napja - Lényegbevágó tévedések által vezérelt élet

Előszó

A Célvezérelt Élet című könyv áttekintése biblikus szemszögből. Az Úr Jézus azt válaszolta (tanítványainak):

„Vigyázzatok, hogy meg ne tévesszen valaki titeket! Sok hamis próféta támad, és sokakat megtévesztenek.” (Máté 24: 4, 11)

„Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, ha Istentől valók-e, mert sok hamis próféta jött el a világba.” (1 János 4: 1)

A béreai keresztyénekkel kapcsolatosan Pál apostol azt mondta:

„Ezek nemesebb lelkűek voltak, mint a thessalonikaiak, teljes készséggel fogadták az igét, és napról napra kutatták az Írásokat, hogy valóban így vannak-e ezek a dolgok.” (Apostolok cselekedetei 17: 11)

Nem megengedhető, hogy hagyjuk magunkat becsapni. Mi az Úr Jézus példáját követjük, Akiről azt mondták:

„Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, és az Isten útját az igazsághoz ragaszkodva tanítod, és hogy nem tartasz senkitől, mert nem veszed figyelembe az emberek tekintélyét.” (Máté 22: 16)

Ebben a tanulmányban a kritika nem egy személy ellen irányul (akit tisztelünk, mint olyan), hanem olyan állítások ellen, amelyek nem állják ki a kritika próbáját.

Evangéliumi és neo-evangéliumi

1947-ben, Kaliforniában létre hozták a Fuller Teológiai Szemináriumot azzal a céllal, hogy konzervatív evangéliumi pásztorokat képezzen ki. Hogy megkülönböztessék más evangéliumiaktól, az egyik alapító tag, Harold Lindsell, bevezette a „neo-evangéliumi” kifejezést. Mihelyt ez az elnevezés elismerést vívott ki az amerikai egyházi berkekben, a „neo” hozzáadást eltörölték. Minden alkalommal, amikor egy diák vétett a határozat ellen, mármint használta a „neo” kifejezést, megbüntették 5 dollárral.

1947-től kezdődően változások hosszú sora ment végbe a Fuller Szeminárium tanárainak gondolkozásában. Itt állította fel hadiszállását John Wimber karizmatikus mozgalmának úgynevezett Szent Szellem Harmadik Hulláma. Ő tanította a „Jelek és csodák” tanfolyamot. Négy év után, viták miatt, a tanfolyamot leállították. Ennek a karizmatikus mozgalomnak egyik gyümölcse az úgynevezett Torontói áldás volt. Kanadából kiindulva, ez az áldás a londoni Holy Trinity Bromptonban kötött ki, amely egy karizmatikus anglikán egyház. Ebből az egyházból terjedt el világszerte az Alfa kurzus, amely magában foglalja a Szent Szellem hétvéget az úgynevezett Szent Szellem keresztséggel együtt. A Fuller Szeminárium híres nevei között szerepel C. Peter Wagner, pünkösdista misszió professzor, úgyszintén a dél-koreai pünkösdista pásztor, David Yonggi Cho. Rick Warren is a Fuller Szemináriumban végezte tanulmányait.

A különbség az evangéliumi és neo-evangéliumi között abban áll, hogy az előbbiek a Szentírás ihletettségét, tekintélyét és elégséges voltát vallják. Az elégséges volta azt jelenti, hogy a Szentíráson kívül, nincs semmiféle szükség jelekre vagy csodákra Isten Igéjének igazolására. A teista evolúció és az Isten Igéje és az Írások közötti filozófiai különbségtétel, amint a neo-evangéliumiak gyakorolják, el vannak utasítva.

Az Evangéliumi Szövetség

1846-ban megalakult az Evangéliumi Szövetség Londonban, közel 1000, az Egyesült Államokból és Európából érkező, delegátus jelenlétében. Több mint 50 felekezet és evangéliumi mozgalom jelenlétében megszavazták a hitnyilatkozatot. Ennek a nyilatkozatnak első paragrafusa megfogalmazta a Szentírás ihletettségét, tekintélyét és elégséges voltát. 1951-ben az Ige elégséges voltát eltávolították a nyilatkozatból. 1966-ban, a bournemouthi (Anglia) nyilatkozatban az elégséges voltot ismét bevezették. Többszörös nyomatékos kutatások dacára, se az 1951-es kiiktatásra, se az 1966-os újraiktatásra, nem találtak semmi magyarázatot.

A következmények

A pünkösdista és karizmatikus mozgalmakban, nagy fontosságot tulajdonítanak a csodáknak, jeleknek és megtapasztalásoknak. A manapság jelen levő fogalomzavarnak itt van az eredete. Manapság gyakorlatilag mindent „evangéliuminak” tekintenek. Vajmi kevesen hallottak beszélni a neo-evangéliumiról. Már nem különböztetik meg az evangéliumit a pünkösdista vagy a karizmatikustól. P. van der Laan, pünkösdista teológus, a Késői eső, a Németalföldi pünkösdista mozgalom születése és növekedése 1907 és 1930 között, című disszertációjában, megmagyarázza a különbséget az evangéliumi és neo-evangéliumi között. Van der Laan ezt mondja: „A pünkösdista hívőknek valami többletük van.” Azonban, a reformációval (1517) egy értelemben, az evangéliumiak meggyőződése az, hogy az újjászületés és a Szent Szellem keresztség az üdvösség két egyidejű és elválaszthatatlan része, a Szent Szellem által elpecsételve. Az evangéliumi hívők elutasítják azt a pünkösdista és karizmatikus gondolatot, amely a Szent Szellem keresztséget egy többletnek tekinti, olyannak, mint egy különálló (látványos) megtapasztalást, ami a megtérés után következik. Itt van a fogalomzavar eredete, amely oly sok keresztyént megoszt.

Egy bővebb információforrást, az evangéliumi gondolkodás megváltozásának kezdetét és előrehaladását illetően, képez George M. Marsden könyve, Reforming Fundamentalism Fulller Seminary and the New Evangelicalism de George M. Marsden, (Grand Rapids, Mi. : William B. Eerdmans Publishing Company, 1995, 319 oldal.) Az utóbbi 50 év viharos fejleményeinek jobb megértése végett, nélkülözhetetlenek a történelmi ismeretek.

Bibliai analfabetizmus

A Barna Csoport egy amerikai szervezet, amely az evangéliumi mozgalomban levő fejlemények kutatására szakosodott.

Egy bibliai analfabetizmust taglaló jelentésben, megállapították, hogy számos marketing taktika és pszicho-szociális stratégia felhasználása révén a gyülekezetek sebezhetőek lettek. Isten népét megzavarják teológiai kifejezésekkel és bibliai ígéretekkel. Saddleback teljesen keresztyén arculata mögött egy terv húzódik meg, egy minden elképzelést felülmúló, világot átfogó szociális rekonstrukció terve.

A felhasznált technológia

Az információs technológia, amely arra van szánva, hogy segítse a keresztyéneket szellemi adottságaik fejlesztésére a végett, hogy felkészüljenek a szolgálatra, nem természetes. Ez tökéletesen megegyezik a Gyülekezeten belül vagy kívül levő vezetőik és leegyszerűsítőik szociális felfogásával, és terhet jelentenek1.

A Gyülekezet

Krisztus Gyülekezete egy élő test és nem egy szervezet. Az Ő részére más törvények érvényesek, nem azok, amelyek megszokottak a társadalomban. A Gyülekezet egy szellemi harcban áll. Pál apostol azt írja:

„Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak. Éppen ezért vegyétek fel az Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok.” (Efézus 6: 12-13)

Krisztus Gyülekezetének szellemi harcát nem ember által feltalált fegyverekkel vívják meg, mint amilyen a pszichológia vagy a management módszerei, hanem a Szellem, az Ige és ima fegyverzetével.

A Könyv

A Gyülekezet: egy szenvedély, egy meglátás című könyvben, három csoportban osztható szövegek vannak. Általában véve a könyvet, megtalálhatók olyan szövegek magyarázatai, amelyek biblikusak. Ezekkel kapcsolatosan természetesen nem található megjegyzés ebben a tanulmányban. Más szövegeket illetően, a magyarázat kérdéses vagy nem biblikus, és ezért elfogadhatatlan. Természetesen nem kimerítően, csupán egy néhányat vizsgálunk meg közelebbről.

Megfigyelhető, hogy van különbség az eredeti angol szöveg és a francia fordítás között (a tanulmány a francia fordításról íródott-fordító megjegyzése). Az eredeti angol szövegben gyakran nem autorizált bibliafordításokat használnak, hanem parafrázisokat. A szerző olyan parafrázisokat használ fel, amelyek a legjobban alakulnak a véleményéhez. Kérdéses szövegek találhatók a következőkben:

az 1000 bibliai utalásból kérdéses vagy elutasítandó.

Fordítások, verziók és parafrázisok

Mi a különbség egy fordítás és egy parafrázis között? A fordítás az eredeti hébert és görögöt tartja szem előtt és azt a kérdést teszi fel: „Mit mond ez?” A fordító, aki egy parafrázist készít, szemmel tartja az eredeti nyelveket és azt a kérdést teszi fel: „Mit akar ez mondani?” Azt gondolhatnánk, hogy nincs nagy különbség a két kérdés között, de létezik. És ez a különbség eltérő válaszokat szülhet. Egy parafrázis veszélye abban áll, hogy nem mindig fordítja le pontosan az eredetit. Elkerülhetetlenül a „mit akarhat ez mondani?” átváltozik a „mire gondolok, hogy mit akarhatna ez mondani?” Ily módon olyan szavak vagy gondolatok tevődnek hozzá, amelyek nem találhatók az eredeti szövegben. A Living Bible felelős ezért a jelenségért több helyen is2. A francia fordítás 6 verziót használ. Ez hozza azt, hogy egy kontraszt áll fenn, hogy ne mondjam azt, hogy az angol ellenében, a francia szövegek hűek az eredeti bibliai szöveghez. Ez a jelenség, ami a holland fordításnál is észlelhető, elfedi az eredetivel nem egyező részeket, eltérően az angoltól, amelyben megvannak a kérdéses részek. Jelentős mértékben, az angol szöveg egy füstfüggöny mögé rejtőzik, és láthatatlanná teszi a problémát a francia olvasó előtt.

A „Negyven nap”

warren

„Dávidot megváltoztatta a párviadalra való kihívás, amit Góliát intézett hozzá 40 napon keresztül.”

Kommentár

A „Fedezd fel a lényeget” (10. oldal) című fejezetben van egy meglepő, hogy ne mondjam hamis kijelentés. A szerző bizonyítani akarja a 40 napos periódusok fontosságát Isten szolgáinak életében. Góliát nem Dávidot hívta ki megvívni, hanem Izrael hadseregét. Dávid nem volt harcos a seregben, hanem ment meglátogatni a testvéreit a táborban. Ez áll az 1Sámuel 17: 8, 10, 16-ban:

„Így állt ki, és odakiáltott Izrael csatasorainak: Miért vonultatok ki és készültetek fel a harcra? Nézzétek, én filiszteus vagyok, ti pedig Saul szolgái! Válasszatok ki magatok közül egy embert, hogy síkra szálljon velem!” (…) Ezt is mondta a filiszteus: Én itt most kigúnyolom Izrael csatasorait. Állítsatok szembe velem valakit, hogy megvívjunk egymással!(…)A filiszteus pedig megjelent reggelenként és esténként, és kiállt negyven napon át.”

De ez alatt az időszak alatt Dávid nem volt ott! Ennek a szövegrésznek a felhasználása arra, hogy alátámassza a 40 nap tézisét helytelen.

Fogadástételem

A 13. oldalon, a „Fogadástételem” bekezdésnél, a résztvevő fel van hívva, hogy írja alá az ő személyes fogadástételét, hogy belép a könyv által ajánlott 40 napos időszakban. Az eredeti angol szövegben a „covenant” szót használják, amely szövetséget jelent. A „covenant” helyes fordítása tulajdonképpen egy olyan szövetséget jelent, amelyet nem lehet eltörölni. A Biblia azt mondja:

„Én pedig azt mondom nektek, hogy egyáltalán ne esküdjetek: se az égre, mert az az Isten királyi széke. se a földre, mert az lábainak zsámolya, se Jeruzsálemre, mert az a nagy Királynak városa; de ne esküdj saját fejedre sem, hiszen egyetlen hajad szálát sem tudod fehérré vagy feketévé tenni. Ellenben a ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem, ami pedig túlmegy ezen, az a gonosztól van.”(Máté 5: 34-37).

És

„Mindenekelőtt pedig, testvéreim, ne esküdjetek se az égre, se a földre, se más egyébre. Hanem legyen a ti igenetek igen, és a ti nemetek nem, hogy ítélet alá ne essetek.” (Jakab 5: 12).

Ezek mellett, az olvasáshoz 40 nap szükséges hogy megismerkedjünk a könyv tartalmával. Ragaszkodnak a fogadástétel aláírásához még mielőtt az ember tudná mit kérnek tőle. Csak a 21. napon kezd derengeni miről is van szó. Egy megegyezést azt aláíró beleegyezése után írnak alá, nem azelőtt. Senki sem ír alá egy üres csekket.

Első nap

Warren

„Mert Ő benne teremtetett minden, ami van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok.” (Kolossé 1: 16)

Kommentár

Az angol szövegben ez így áll: „Mert minden, abszolút minden: fent és lent…” Ez az utalás a The Message, nevű parafrázisból származik, amely egy nem jóváhagyott verzió. A francia szöveg elkerüli a „fent” és „lent” szavakat, ugyanis ez a kifejezés nagyon jól beilleszkedik a New Age gondolkodásban, ami egy széles kiterjedésű mozgalom, mely az evangéliumi keresztyének között gyakorlatilag ismeretlen. A New Age gondolkodásban a fent és lent azt a gondolatot közvetíti, hogy ami a mennyben van, és ami a földön van az egy és ugyanaz, egységet képeznek. Ezek szerint az Isten és az ember azonosak. Ez a panteizmus filozófiai eszméje. A pásztori kötelezettség megkívánja egy a szellemiekért felelős személytől, a vigyázást és egy ilyen kifejezésnek, amely annyira közel áll egy nem keresztyén filozófiához, a mellőzését. Kétértelmű kifejezések magukban rejtik azt a veszélyt, hogy könnyen megzavarják a hívő ember felfogását, és megtévesztéshez vezetnek.

2. nap

Warren

„Ezt mondja az ÚR, a te alkotód, aki megformált az anyaméhben.” (Ézsaiás 44: 2a) és „Isten nem megy találomra.” (Albert Einstein)

Kommentár

Azután a szerző a 23. oldalon azt mondja: „Nem véletlenszerűen léteztek.” Tézisét egy Ézsaiás prófétától vett igerésszel próbálja alátámasztani, ahol Ézsaiás Izraelhez intézi az Úr részéről kapott üzenetet. Ennek az igeversnek semmi köze sincs Warren könyvének ismeretlen olvasójához. Ebben a kontextusban Einstein kijelentésének sincs semmi értelme. A szerző nem tisztázza, ha hívőkhöz vagy hitetlenekhez szól. Magyarázatában egész odáig megy el, hogy azt mondja: „Ami még meglepőbb, az Úr azt is elhatározta miként fogtok megszületni. Melyek lesznek világba való érkezésetek körülményei, és szüleiteknek azonossága, Istennek volt egy terve megalkotásotokat illetően. Kevésbé érdekes, hogy szüleitek jók, rosszak vagy közömbösek voltak: az Úr tudta, hogy pontosan az a két személy rendelkezik azokkal a genetikai tulajdonságokkal, amelyek lehetővé teszik neki, hogy megalkossa azt az egyedet, akit elgondolt: benneteket. Szüleiteknek megvolt az az ADN, amelyet Isten akart a ti megalkotásotokra.” (24.) oldal.

Ez a nemi erőszak esetén is magyarázat?

3. nap

Warren 

Ézsaiás felsóhajtott: „Hiába fáradoztam, semmire és haszontalan költöttem el erőmet…” (Ézsaiás 49: 4), Jób azt mondta: „Utálom! Nem akarok örökké élni. Távozzál el tőlem, mert nyomorúság az én életem.” (Jób 7: 16).(3. oldal).

Kommentár 

Az a sugallat miszerint a két hithősnek értelmetlen életük volt, teljesen kiforgatja Isten Igéjét. Pontosan az ellenkezője az igaz. Hogyan mondhat a szerző olyant, hogy „Isten nélkül, az életnek nincs semmi értelme, és semmi értelme a létezésünknek és reménységünk sincs? A Bibliában nagyon sok ember fejezte ki kétségbeesését.” Nagyon nehéz pillanatokban el lehet keseredni. Ez nem azt jelenti, hogy az életnek nincs értelme. Ézsaiás azt írta:

„Majd az ÚR szavát hallottam, aki ezt mondta: Kit küldjek el, ki megy el követségünkben? Én ezt mondtam: Itt vagyok, engem küldj! Ő válaszolt: Menj, és mondd meg e népnek…”(Ézsaiás 6: 8-9)

Az, hogy azok az emberek nem hallgattak rá, nem jelenti azt, hogy Ézsaiás életének nem volt értelme. Később ezt olvassuk:

„Most pedig ezt mondja az ÚR, aki már anyám méhében szolgájának teremtett, hogy Jákobot hozzá térítsem, Izraelt hozzá gyűjtsem. Ilyen nagyra becsült engem az ÚR, Istenemnél van az erőm. Ezt mondta: Kevésnek tartom, hogy Jákob törzseinek helyreállításában és a megmentett Izrael visszatérítésében légy az én szolgám. A pogányok világosságává teszlek, hogy eljusson szabadításom a föld határáig. Ezt mondja az ÚR, Izrael megváltója, Szentje.”(Ézsaiás 49: 5-7a).

Ugyanaz az elv alkalmazandó Jóbra is. Istené volt az utolsó szó a szenvedésében. Helyreállította és megáldotta sokkal jobban, mint azelőtt. Helytelen azt állítani, hogy a Jób élete értelmetlen volt, pont a fordítottja.

5. nap

Warren 

„Nem úgy látjuk a dolgokat amilyenek, hanem amilyenek mi vagyunk.” Anais Nin. (45. oldal)

Kommentár

A szerző felhasználja ennek a hölgynek az idézetét azért, hogy a saját témáját illusztrálja. Figyelemreméltó egy olyan személytől származó idézetet találni ebben a könyvben, akinek az élete teljes ellentétben áll a keresztyén hittel. Anais Nin egy világi írónő. Kevésbé nagyszerű naplójában, szóban kerülnek az apjával fenntartott szexuális és romantikus kapcsolatai. Számos kimagasló irodalmi személyiségnek volt barátja, néha szeretője3. Minek bemutatni egy szinte ismeretlen személy nevét, akinek semmi köze a keresztyénséghez, azért, hogy ismertessünk egy olyan gondolatot, ami semmiképp sincs hasznára a hívőnek?

Warren 

Ha arra kérnélek, hogy bemutassátok az életet, milyen kép jutna eszetekben? Az a kép az életetek szimbóluma. Ez az életfelfogásotok, ami tudatosan vagy nem, a ti bensőtökben van” (46. oldal)

Kommentár 

Nincs semmi tudatalatti felfogásunk, hacsak nem csatlakozunk Sigmund Freud pszichológiájához és/vagy az okkult Carl G. Junghoz. A Warren által fent említett gondolat ellentétben áll a Bibliával. 

7. nap

Warren 

„A Biblia azt mondja: Isten Fia visszatükrözi az isteni dicsőséget. Jézus azért jött le a földre, hogy felfedezhessük Isten dicsőségét.” (60. oldal)

Kommentár 

Ellenkezőleg, a Biblia azt mondja:

„Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.” (Lukács 19: 10)

8. nap

Warren 

A fejezet utolsó mondatában ez áll: „Ez a valódi imádat: szerelmes lenni Istenben.”

Kommentár 

Ez a kifejezés az imádatnak közönségessé tétele. Isten képe nem tűr meg egy földi szerelmecskét. Itt az Isten iránti tisztelet és félelem hiányának aggasztó helyzete áll fenn. Az Ige arra tanít, hogy:

„Az Isten Lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk.” (János 4: 24)

és nem egy múló szerelmes magatartásában.

9. nap

Warren 

„A Tűzlovas című filmben, Eric Liddell olimpiai versenyfutó mondta: Hiszem, hogy Isten bizonyos céllal teremtett, de szintén képessé tett arra, hogy gyorsan tudjak futni, és amikor futok, érzem az Ő örömét. Akkor azt mondom: Ha nem futnék többet, akkor ez szomorúságot okozna neki. Nincsenek nem szellemi képességek.” (81. oldal)

Kommentár 

Ebben a fejezetben szintén a tiszteletadás hiányának tényével találkozunk. Annak az atlétának a kijelentése irányt tévesztett és közönséges. Isten Igéje azt mondja:

„Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok, nem az én utaim- így szól az ÚR. Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én utaim a ti utaitoknál, és az én gondolataim a ti gondolataitoknál.” (Ézsaiás 55: 8-9)

A 8. és 9. napon Isten személye bizonyos értelemben le van alacsonyítva. A különbség a Teremtő és a teremtmény között nincs respektálva.

10. nap

Warren 

 Ha meg akarjátok tudni mennyit értek Istennek, nézzetek Krisztusra, amint kitárt karjával függ a kereszten, és halljátok meg, amint mondja: Nézd, mennyire szeretlek! Inkább a halált választom, minthogy nélküled éljek!” (87. oldal)

Kommentár

A feltevés elfogadhatatlan, egyenesen sokkoló. Első sorban az Úr Jézus soha nem mondott ilyent. A szerző tette ezeket a szavakat Jézus szájába, hogy egy érzelmi reakciót váltson ki az olvasás során. A szerző újra lealacsonyítja Jézus Krisztus Személyét, azért, hogy elsüsse üzenetét. Ez a gondolatbeli fantáziálás istenkáromló. 

11. nap

Warren 

„A Biblia azt mondja: Isten mindenek felett uralkodik, mindenek által munkálkodik, és mindnyájatokban lakozik.” (Efézus 4: 6) (99. oldal)

Kommentár

A francia változat elrejti a súlyos hibát az angol szövegből. Ez utóbbi azt mondja: „Isten mindenek felett uralkodik és mindenütt, és mindenben benne van.” Első sorban, Isten nincs mindenben. Vagyis nem minden Isten, beleértve az embert is. Ez megint panteizmus, pogány filozófia. Valóságban, Isten az Ő teremtésén kívül és felül van, és nem része annak, mint ahogy a New Age tanítja. Veszélyes a kétértelmű szavak használata. Az ilyesmit kategorikusan ki kell iktatni egy olyan könyvből, amelynek az a célja, hogy segítse az olvasót az ő földi vándorútján. Másodszor, Isten egyáltalán nincs mindenkiben. Pál apostol az efézusbeliekhez intézte szavait, vagyis keresztyénekhez, és nem az egész világhoz. Az utóbbi három fejezetben a szerző lealacsonyítja Jézus Személyét, és egy pogány gondolatot vezet be biblikus köpenyben, egy korrupt verzió használata révén. A szerző üzenete nem azonos a francia változatban levővel, hanem az angol szövegben levővel. A francia olvasónak nincs meg a lehetősége, hogy ellenőrizze a pontosságát annak, ami a francia szöveg mögött húzódik meg. Máskülönben ez nem az egyedüli ilyen helyzet ebben a könyvben.

Warren 

„Lawrence testvér rendszeresen küldött rövid imákat Isten felé. (…) Századok során sok keresztyén gyakorolta az egy lélegzetvételnyi időben beleférő fohászt: Kiválasztotok például egy rövid mondatot, amit napközben elmondotok egy lélegzetvételnyi idő alatt Jézusnak: „Velem vagy…Elfogadom kegyelmed” stb. (99. oldal)

Kommentár 

A szerző egy katolikus misztikust hozz fel példának. Egy olyan fajta imádkozásról van szó, amely a keleti vallásokban ismert, egy bizonyos légzési technikával kombinálva. Ez a meditáció egyik formája és ellentétben áll Isten Igéjével, Amely azt mondja:

„Te, pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál Atyádhoz titokban; Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megfizet neked. Amikor pedig imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy bőbeszédűségükért hallgattatnak meg.” (Máté 6: 6-8)

Warren 

 „A barátok megosztják titkaikat. Ha szokássá válik, hogy a nap folyamán elmélkedjetek Igéjéről, az Úr meg fogja osztani titkait veletek. Így tett Ábrahámmal, Dániellel, Pállal, a tanítványokkal és más barátaival is.”(101 oldal)

Kommentár 

A szerző által felhasznált igeversek, az 1Mózes 18: 17, Dániel 2: 19 és 1Korintus 2: 7-10, ki lettek ragadva a kontextusukból. Egy nem biblikus gondolat alátámasztására vannak felhasználva. Az Ige azt mondja:

„A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi, a kinyilatkoztatott dolgok, pedig a mieink és a mi fiainké mindörökké, hogy teljesítsük ennek a törvénynek minden igéjét .” (5Mózes 29: 29)

Ezekben a szövegekben Isten kijelentéséről van szó rendkívüli körülmények kapcsán. Isten kijelentette bölcsességét néhány szolgájának, akiket részesített ebben. A szerző azt szuggerálja, hogy Isten az egész világgal meg fogja osztani titkait. Az a hívő, aki ezt a hamis fogalmat elfogadja, egy téves helyzetben állítja magát Istennel szemben. Az olyan kijelentés, amit saját használatra fordítanak és folyamatos meditáció folytán lehet elérni, ismeretlen a Biblia számára. Szánalmas látni azt, amiként a szerző még egy hamis magyarázatot ad hozzá az előbbiekhez.

12. nap

Warren 

„Annyira vagytok közel Istenhez, amennyire választjátok, hogy legyetek.” (103. oldal)

Kommentár

Ezzel a vakmerő kijelentéssel, a szerző megnyit egy fejezetet a „ti barátságotok Istennel” alakulásáról. Egy egész szakasz arról szól milyen lépéseket kell tegyen az olvasó. Ez utóbbi nem tud szabadulni attól a benyomástól, hogy Isten és ő gyakorlatilag egyenjogúsági alapon állnak ebben a kapcsolatban. Egyik példa az Ábrahámé. Arról a beszélgetésről, amit ő Istennel folytatott, a könyv ezt írja: „Így, az Örökkévaló megengedte Ábrahámnak újra szóban hozni Sodoma elpusztításának a kérdését. Ábrahám unszolta őt alkudozván a város megmentéséért.” (104. oldal) Nem világlik ki a francia szövegből, ami az eredeti angolban van, vagyis, hogy Ábrahám kihívást intézett Isten felé Sodoma végett. Holott az Ige azt írja:

„Hozzálépett Ábrahám, és ezt kérdezte: Vajon elpusztítod-e az igazat is a bűnössel együtt? (…) hogy megöld az igazat a bűnössel együtt, és úgy járjon az igaz is, mint a bűnös. Távol legyen tőled! Vajon az egész föld bírája nem tenne-e igaz ítéletet? (…) Tudom, merész dolog, hogy szólok az én Uramnak, bár én csak por és hamu vagyok.(…)Ábrahám, ezt mondta: Ne induljon fel az én Uram, hogy még egyszer szólok: de hátha csak tíz található ott? Ő így felelt: Nem pusztítom el tízért. Amint az ÚR bevégezte beszélgetését Ábrahámmal, eltávozott.” (1Mózes 18: 23-32)

Ily módon, öt bátor próbálkozás során, Ábrahám közbenjárt Istennél a város megmentése érdekében. Isten tudta, hogy Ábrahám továbbment volna a közbenjárásban, miután eléri az isteni kegyelmet arra az esetre, ha létezne tíz igaz ember. Azért, hogy elkerülje, hogy Ábrahám teljesen lekönyörögje Isten tervét, az Örökkévaló elment, mert befejezte beszédét Ábrahámmal. Egyáltalán szó sincs arról, hogy Ábrahám, emberként, kihívást intézett volna Istenhez. A szerző nagymértékben kisebbíti a távolságot a Teremtő és a teremtmény között. 

13. nap

Warren 

„Abból a célból, hogy gazdagítsátok a dicsőítés kifejezéseit, bátorítalak, hogy olvassátok az Írást különböző fordításokban.” (115. oldal)

Kommentár 

Ez a bátorítás teljesen plauzibilisnek tűnik. Elvileg semmi probléma sincs vele. Ellenben a gyakorlatban a könyv egy jelentékeny problémát támaszt. Az eredeti angolban, a szerző nem kevesebb, mint 15 különböző verziót használ. A francia fordítás 6 verziót használ. Ennek a tanulmánynak a keretén belül túl messzire jutnánk, ha össze akarnánk hasonlítani 15 angol verziót 6 francia verzióval. A bibliai utalásoknak több mint 36%-ban (lásd a 3. oldalt) a szerző kétes verziókat használ, ha nem egyenesen vitathatóakat (néha teljes paragrafusok), amelyek között némelyeket a New Age gondolkodás inspirál. Adva lévén, hogy általában az evangéliumi keresztyének rosszul vagy egyáltalán nincsenek informálva a New Age témájával kapcsolatosan, a megtévesztés veszélye annál nagyobb. Ez mutatja, hogy a lelkek megítélésének ajándéka elengedhetetlenül szükséges. Gyakran, a bibliai szövegek francia fordítása sokkal hűebb, mint az eredeti angol. Így történhetik meg, hogy egy alapvető probléma elrejtőzik a nem elővigyázatos olvasó elől. A példák közül az egyik megtalálható az első napon. (4. oldal)

14. nap

Warren 

Azért, hogy megerősítse barátságotokat, Isten átvisz majd olyan periódusokon, amikor látszólagos elkülönülésben lesztek tőle. Olyankor az lesz a benyomásotok, hogy el vagytok hagyatva vagy felejtve. Keresztes Szent János azt mondta, hogy ezek a szellemi szárazság napjai, a kételyé, és az Istentől való eltávolodásé, a lélek sötét éjszakája, Henri Nouwen szerint meg a hiány nyomorúsága.” (120. oldal)

Kommentár 

Ezek a mondatok sokkal több dolgot rejtenek el, mint jelentenek ki. A szerző 18. és 20. századi katolikus misztikusoknak szavait adja közre egy összetett és nehéz nyelvezetben.

Warren 

„A lélek átesik egy megtisztításon (a megtisztulás útja), amely egy megkönnyebbüléshez vezet és egy nagyobb szeretethez Isten iránt (a felderítő útja). Egy idő után, a lélek beléphet az Istennel való misztikus házasságba (az egyesülés útja), amely azzal a tudattal kezdődik, hogy Isten jelen van a lélekben. A lélek egy békeidőn megy keresztül és egy eksztatikus állapoton egészen az egyesülésig Istennel (a szellemi házasság). Később, ebben a folyamatban, van egy megtapasztalás (a lélek sötét éjszakája), amely alatt a szemlélődő elhagyatva érzi magát Istentől, a reménytől, és még az imádkozáshoz való erőtől is, ami évekig eltarthat.4

Kommentár

A kijelentés, hogy „Isten jelen van a lélekben” egy bővebb magyarázatot igényel. Mit akar ez pontosan jelenteni? A Reformáció szakított ezzel a nem biblikus miszticizmussal. Az ilyenfajta középkori gondolatok és ilyen példák ajánlása evangéliumi keresztyéneknek, abszurditás. Mindezeknek semmi közük Isten Igéjéhez. Ez visszaút Róma felé.

15. nap

Warren 

A szerző Pál apostolnak egyik levelében található textusra utal, és ezt mondja: ”Az Ő szeretetében, Isten eleve elhatározta, hogy minket gyermekeivé fogad Jézus Krisztus által; íme, mit akart az ő jóakaratában.” (Efézus 1: 5) (129. oldal)

Kommentár 

A kép nem teljes. Meg kel figyelni, hogy Pál apostol az efézusbelieknek írt és nem e jelen könyv minden olvasójának. Respektálni kell a megkülönböztetést a hívő és hitetlen között. Ennek a versnek a tartalmát nem lehet automatikusan alkalmazni egyenjogúsági alapon mindkét kategóriánál. Témájának a folytatásában, a szerző a hangsúlyt Isten szeretetére helyezi. „Aminthogy az Úr a szeretet, szereti a kapcsolatokat”. Az általános tendencia Isten szeretetének túlzott kihangsúlyozása elhanyagolván szentségét. Az egy súlyos hiba, amikor Istennek egy bizonyos oldalát helyezzük előtérbe a többi rovására. Ez az a vétség, amit Izrael elkövetett a pusztában. Isten magához hívta Mózest a hegyre, hogy odaadja a Tízparancsolatot. Mivel késett a visszaúton, az emberek elkezdtek nyugtalankodni. Saját elképzelésük szerint akarván szolgálni Istent, egy aranyborjút készítettek istenként. Mindegyikük látott és hallott beszélni a hatalmas Isten csodáiról, aki kiszabadította őket az egyiptomi rabságból. Istenről egy teljesen téves képet alkottak. Egy borjú az erőt, a fiatalságot és termékenységet ábrázolja, ami semmiben sem egyezik meg a háromszor szent Istennel. Az izraeliták a kincseiket, amiket Egyiptomból hoztak ( rabságuk kárpótlásaként) használták fel, hogy egy bálványt készítsenek. Isten szabaddá tette őket; azután elpazarolták az áldásukat arra, hogy szembeszálljanak azzal az Istennel, aki az Ígéret Földjére vezérelte őket. Bolondságukban, a gazdagságuk lett az elesésük. Isten szeretet, Ő háromszor szent Isten, de Ő ugyanakkor emésztő tűz is: a tulajdonságoknak egy olyan kombinációja, amely felülhaladja az emberi értelmet. Fel akarván emeli Isten képét, hogy Ő csupán csak szeretet, ez nyílt sértés számára és arculatának meghamisítása. Annak, aki kész beleesni a bálványimádás csapdájában, a következmények félelmetesek. A 130. oldalon található némely kijelentéssel kapcsolatos kommentár bemutatása, nem lehetséges ennek a tanulmánynak a keretein belül.  

16. nap

Warren 

„Mivelhogy Isten szeretet, főleg azt akarja, hogy megtanuljunk szeretni.” (135. oldal)

Kommentár

A 135. és 141. oldal terjedelmesen beszél a szeretetről. Azt lehet mondani, hogy manapság semmi másról csak a szeretetről beszélnek. Bizonyos, hogy ez egy nagy fontosságú téma, de mielőtt beszélhetnénk róla, világosan kell tudjuk, hogy miről beszélünk. Mi a szeretet? Ellentétben a mai modern nyelvekkel, ahol fogalomzavar áll fenn a szeretet témájával kapcsolatosan, az újtestamentumi görög nem ad helyet semmi zavarosságnak. Minden evangéliumi keresztyén ismeri az „agapé” szót, az abszolút szeretet, amit Isten tanúsít az emberek felé. Az ember nem tud felemelkedni a „fileo”, vagyis az emberi szeretet fölé; de az „agapé” szeretetet csupán csak Isten önti gyermekei szívében. A bibliai szövegben nem található az „erotikus” szó (a görög „eros”), amelyik manapság nagyon divatos. Az elkerülhetetlen benyomás az, hogy a szerző túl messzire megy Isten az ember iránti szeretetének a közönségessé tételében. Nagyon jelentősen kisebbíti a különbséget a Teremtő és a teremtmény között. 

17. nap

Warren 

„A ti igazi békességetek” című fejezet (143-tól 151-ig) tartalmazza az Efézus 4: 16-ot. A szerző csak egy részét idézi ennek az igeversnek. „Ha egy helyi testből (gyülekezetből) visszavonjátok az életet, a ti szellemi életetek mind szegényebb lesz, egészen addig, hogy megszűnik létezni.

Kommentár

A 144. oldal utolsó mondatában, a szerző, mint egy hasbeszélő a saját véleményét iktatja be Isten Igéjében. De az Ige azt mondja:

„Akiből az egész test, szép renddel egyberakatván és egybeszerkesztetvén az Ő segedelmének minden kapcsával, minden egyes tagnak mértéke szerint való munkássággal teljesíti a testnek nevekedését a maga fölépítésére szeretetben.”

Ami a gyakorlatot illeti, a szerző egy lelkes ajánlást írt Dan Southerland Transitioning című könyvének. Ez utóbbi gyakorlatban ültette Rick Warren elveit, a gyülekezetnövekedést illetően. Az idézett könyvben létezik egy fejezet, amelyben Southerland megmagyarázza, hogyan lehet véget vetni azon tagok ellenállásának, akik nem akarják fogadni gyülekezetük szétzilálását. Sok hűséges keresztyén élte már át azt a tragédiát, hogy látniuk kellett amint gyülekezetük a felismerhetetlenségig megváltozik, és ajtón „kívül” találják magukat, anélkül, hogy tudnák hova mehetnének. A fenyegetés egy olyan hívő élettel, amely mind szegényebb és szegényebb lesz egészen addig, amíg teljesen megszűnik, ez egyszerűen manipuláció, amit el kell utasítani. Ily módon kondicionálva, a hívőt felkészítik arra, ami az elkövetkezendő fejezetekben történik és a gyülekezet felelőseinek való azonnali alárendelésre. A tagnak még annyi joga sincs, hogy kifejezze a kritikáját.(145. oldal) A szerző gondolatmenete nem talál az elkötelezett keresztyének jó megtapasztalásaival. A szerző hozzáteszi: „Egyikünk sem mentes a kísértésektől”(149. oldal) Ez valójában így van, és tudni kell, hogy ez az igazság e könyv szerzőjére is érvényes. 1Timótheus 1: 19-et idézve, a szerző kifejezi, hogy az „aki elhagyja gyülekezetét, hajótörést szenved a hit dolgában.” A szerző egy kiváltságos helyzetet biztosít magának mondván: „Isten megbízza a pásztorokat, hogy vigyázzák, támogassák és védjék nyájukat, és vigyázzák szellemi jólétüket.” (149. oldal) Erre a helyzetre a szerző Pál apostolt idézi az Apostolok Cselekedeteiből 20: 28-29-et:

„Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szent Lélek titeket vigyázókká tett, Az Isten anyaszentegyházának legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett. Mert én tudom, hogy az én eltávozásom után jönnek ti közétek gonosz farkasok, kik nem kedveznek a nyájnak…”

Azért, hogy teljes legyen érdemes hozzáadni a 30. verset:

”Sőt ti magatok közül is támadnak férfiak, kik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat magok után vonják.”

Kik ezek az emberek? Nincsenek ma ilyenek? Nem működik már a gyülekezetekben a lelkek megítélése? Vagy pedig elérkeztünk már arra a pontra, ahol nem merjük megmondani az igazságot? Hogyan lehet összeegyeztetni a bibliai szöveget a hívőknek a gyülekezetből való kiűzésének gyakorlatával? Azok, akik a szellemi éleslátás és mély meggyőződés miatt elutasítják a business és management módszereket, idegenek Krisztus testétől? A szerző azzal tetézi érvelését, hogy megfélemlíti Isten gyermekeit: „A Sátán szereti az elszigetelt keresztyéneket, akik el vannak vágva a test életétől, akik távol vannak Isten családjától, és akik nem függnek egyetlen szellemi vezetőtől sem, mert tudnivaló, hogy védelem nélkül vannak, és könnyen esnek csapdába.”(149.oldal) A szerző visszatér a katolikus egyházrendszerhez azzal, hogy reprodukálja azt a papi modellt, amely közbenjáró és nélkülözhetetlen Isten és ember között. Természetesen némelyek elhagyják a gyülekezetüket, de milyen okból? Továbbra is általánosságokban beszélvén, a szerző minden hívőt belevon a távozásra kényszerülés helyzetében, úgy a hűséges tagok, mint a gyülekezet felelősei is fel vannak hívva a gyülekezet elhagyására. Ezen szándékaival, a szerző azt sugallja, hogy a Saddleback-i gyülekezet reprezentálja a Gyülekezet biblikus modelljét. De a valóságban, bibliai elvek vannak pszichológiailag átdolgozva a csábítás jellegét öltvén magukra. Az, aki ezeket követi hagyja magát megkötözni. A tagok kiűzésének gyakorlatát egyáltalán nem az 1 Péter 5: 2-3-ből vették kölcsön:

Legeltessétek az Istennek köztetek lévő nyáját, gondot viselvén arra nem kényszerítésből, hanem örömest; sem nem rút nyerészkedésből, hanem jóindulattal; sem nem úgy, hogy uralkodjatok a gyülekezeteken, hanem mint példányképei a nyájnak.”

18. nap

Warren 

„A valódi közösség az istentiszteleten való részvételen kívül működik jól. Ezért minden keresztyén be kell illeszkedjen gyülekezetén belül egy kis csoportban: házi közösség, vasárnapi iskola vagy bibliatanulmányozó csoport (153-154 oldal) A Biblia azt mondja: „Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok” (155 oldal)

Kommentár

Az angolban, a szerző a The Message vitatott verzióból használja fel a Jakab 5: 16a szövegét. Az első látásra az idézett szövegek összhangban vannak egymással. Mégis, a 17. nap után a pszichológiai folyamatnak egy újabb szakasza fejlődik ki. A 17. nap a hívőt a gyülekezet felelőseinek a gyámsága alá helyezik. Azután a 18. napon egy kis csoportban helyezi el, csoport a szellemi épülésért. A valóságban, viszont egy olyan kiszámított fejleményről van szó, amely arra ösztönzi a hívőt, hogy megadott utasításokra hangolódjon rá. A csoportdinamika gondolata vetődik itt fel. A szerző által kiválasztott szöveg a kontextuson kívül van, és inkább ürügyként szolgál. A Jakab 5: 13-16a nem egy általános helyzetet ír le, hanem egy speciálisat:

„Beteg-e valaki közületek? Hívja magához a gyülekezet véneit, és imádkozzanak felette, megkenvén őt olajjal az Úrnak nevében. És a hitből való imádság megtartja a beteget, és az Úr felsegíti őt. És ha bűnt követett is el, megbocsáttatik néki. Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok: mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése.” (Jakab 5: 14: 16a)

A pásztornak és a véneknek a szolgálata lábbal van tiporva. Vagy ezt a bibliai szöveget az otthon meghittségében, ahova a pásztor és/vagy a vének is hívva vannak, kell alkalmazni. Milyen jogon, ajánlja a szerző a pásztori szolgálat átruházását egy csoportra, amely nincs Isten által elhívatva erre a feladatra? Másodszor, az összejövetel egy olyan csoportra van átruházva, ahol a titoktartás nem garantált. Ez egy olyan ”egymás közt”. Ilyenformán, a bibliai szöveg, megfosztva a jelentésétől, alibiként szolgál, hogy megtalálja helyét az előre kidolgozott pszichológiában. Ez a csoportdinamika, a pásztori szolgálat helyettesítője.

19. nap

Warren 

„Az Írás kijelenti, hogy meg kell várni a megfelelő pillanatot a dolgok megfelelő elmondására.” (163. oldal) 

Kommentár 

Miután beszélt a szeretetről és annak szükségességéről, hogy egy helyi gyülekezethez kell tartozni, a szerző beszél a hívő alárendeléséről gyülekezete felelőseinek. A jelenlegi fejezet bemutatja, hogyan kell megnyíljon a hívő gyülekezete tagjai előtt, leginkább a csoport előtt, ahova tartozik. Még a pillanat is ki van jelölve. A néző előtt megnyílik egy Saddleback típusú gyülekezetépítési terv képe. A közösségi életben való bizalom kérdése merül fel. (166. oldal) A fentiekben be lett már bizonyítva, hogy ez a bizalom egy csoportra, tehát rosszul van elhelyezve, és ellentétes Isten Igéjével. A szerző azt mondja. hogy „aki benne van a csoportban, a csoportban marad, és a csoport tagjai fogják szabályozni.” Először is fel kell tenni a kérdést, ha a csoport el van hívva erre a feladatra. Lásd a társadalom felaprózódását nagyszámú sebezhető egyedülállókkal, sokaknak közülük szükségük lévén egy „otthonra”, ahol elfogadtatásra találnak. Ennek a veszélye, ami egyáltalán nem képzeletbeli, az, hogy egy olyan ellenőrző rendszerben találtatik a csoport fejlődése, ahol az egyén manipuláció áldozata lesz. Egy kétes utalással a Titusz 3: 10-re, a szerző azt írja: ”Isten világosan felszólít, hogy büntessük meg azokat, akik megosztást okoznak a keresztyének között.”(166. oldal) Mit ért a „megosztás” alatt? Ha Isten Igéjének alapján, a csoport egyik tagja ellenáll némely meglátásoknak vagy határozatoknak, megosztásról van szó? Helyénvaló megismételni a szerző kijelentését: „Aki a csoportban van, benne marad a csoportban és a csoport tagjai fogják szabályozni.” Az, aki az Igéhez ragaszkodik, nem okoz megosztást, hanem az, aki elhajol, főleg mikor még többségben is vannak. A mindennapi gyakorlat már bizonyította, hogy szép számban lettek hívők áldozatai ennek a rendszernek, még vének is, akik nem tudják hova mehetnének. Mivel inkább pszichológiai, mint szellemi, a csoportdinamika nem ajánlott.

20. nap

Warren

A szerző számol a megromlott kapcsolatok lehetőségével: „Tulajdonképpen, az Írás kijelenti, hogy az Úr ránk bízta a kapcsolatok helyrehozatalát. (2 Korinthus 5: 18)” (169. oldal)

Kommentár

Ez a vers kétszeresen van kiemelve kontextusából, azért, hogy alátámassza a szerző állítását.(169. és171. oldal) A békéltetés szolgálata más dolog, mint különböző meglátással rendelkező személyek hozzáidomítása a személyes tervhez. A szerző 7 biblikus szakaszt ajánl a személyek közti békéltetésre.

Warren 

 „Ismerjétek el saját felelősségeteket a konfliktusban.” (174. oldal)

Kommentár

Nincs mindig kölcsönös felelős ség egy konfliktusban. Lehetsz teljesen ártatlan, mégis megtámadnak. Adott esetben, egy sértés elszenvedője, közeledhetik ahhoz, aki nem járt el helyesen. Ha nem akarja helyrehozni hibáját, milyen megoldást javasol a szerző? Hogy alátámassza tételét a megosztott felelősséget illetően, a szerző utal a következő igeversre:

„Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mi bennünk, magunkat csaljuk meg.”(1 János 1: 9)

Úton-útfélen, a szerző igeverseket használ fel arra, hogy igaza legyen. Az Ige ilyen használata önkényes és elítélendő. Hogyan lehetséges, hogy a 17. napon a szerző ajánlja Dan Southerland Transitioning című könyvét, tudván azt, hogy ez az író egy egész fejezetet szentelt könyvében annak a módszernek, amit a pásztor felhasználhat, hogy lerázza azokat a tagokat, akik lelkiismereti válságban vannak gyülekezetük úgynevezett rekonstrukciója vagy kibékítése miatt?

21. nap

Warren

A gyülekezet védelme? „A Gyülekezet egysége annyira fontos, hogy az Újszövetség többet beszél róla, mint a mennyről vagy a pokolról.” (177. oldal) 

Kommentár

Mire szolgál az Efézus 4: 3 idézése:

„Igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékében?”   

Mikor ajtót mutatnak a vétség nélküli keresztyéneknek, ki töri meg Krisztus testének egységét? Azért mert mindig és meghatározóan, a pásztornak és a vének tanácsának van igaza? Itt azokról van szó, akik Judás 3 szerint, ragaszkodnak a hithez:

„Szeretteim, mivelhogy minden igyekezettel azon vagyok, hogy írjak néktek a közös üdvösség felől, kénytelen voltam, hogy intőleg írjak néktek, hogy tusakodjatok a hitért, amely egyszer a szenteknek adatott.”

Azok a keresztyének, akik szellemi éleslátással bírnak, észreveszik, hogy az Evangéliumból pszichológiát csinálnak, és Gyülekezetük testéből egy business szervezetet. A posztmodern világ betört Isten házába.

Warren

 „Isten szerint rendezzétek kapcsolataitokat. Jézus adott egy tanítást a gyülekezetnek: Ha a testvéred vétkezett ellened, menj el és dorgáld meg őt négyszemközt. Ha hallgat rád megnyerted a te atyádfiát. Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy kettőt, hogy két vagy három tanú vallomásával erősíttessék minden szó. Ha azokra nem hallgat, mond meg a gyülekezetnek.”(182. oldal)

Kommentár 

És a folytatása? Önkényesen lerövidítvén az igerészt, a szerző pont a konklúziót távolította el, ugyanis így folytatódik: „ha a gyülekezetre sem hallgat, legyen előtted olyan, mint a pogány és vámszedő.” A szerző magyarázatában jóváteszi hibáját. (183. oldal) A mi előrehaladott kultúránkban az Isten Igéje szerinti kizárás gyakorlata divatjamúlt lett, kevésbé vagy egyáltalán nincs tiszteletben tartva. De, amint a szerző mondja „a felelősek majd számot kell adjanak Isten előtt.” (183. oldal) A szerző a hangsúlyt a gyülekezeti egységre helyezi és a vezetők iránti engedelmességre. Az utolsó kilenc oldalon 21-szer van megemlítve az „egység”. Az „igazság” teljességgel hiányzik. Mit kezd a szerző Pál apostol szavaival:

„Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek magoknak tanítókat.” (2Timótheus 4: 3)

A ma embere annyi nehézséggel szembesül és olyan sok rossz hírt hall. Az istentiszteleten jó dolgokat akar hallani, de főleg nem akar hallani a hívő szellemi hadviseléséről. Mindent elbeszélvén arról, ami lényeges, nem kell szólni az utolsó időkről, amelyekre vonatkozólag az Úr fontos figyelmeztetéseket hagyott ránk, vagy olyan dolgokról, mint hamis tanítók és próféták? Kik ezek és hol vannak? Pál apostol szavai nem időszerűek:

„Ne csaljon meg titeket senki semmiképpen. Mert nem jön az el addig, mígnem bekövetkezik elébb a szakadás, és megjelenik a bűn embere, a veszedelemnek fia”?(2Thessalonika 2: 3)

Nem mondta az apostol, amikor az efézusi hívektől búcsúzott:

„Mert én tudom azt, hogy az én eltávozásom után jönnek ti közétek gonosz farkasok, kik nem kedveznek a nyájnak. Sőt ti magatok közül is támadnak férfiak, kik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat magok után vonják.”?(Apostolok cselekedetei 20: 29-30)

Hogyan lehet felkészíteni a tanítványokat? Elhiszik a hamisságot? Nem, de hisznek az igaz és a hamis keverékének. Ez a megtévesztés, amely hitetlenséghez vezet! Ha a megtévesztés mechanizmusa egyszer el lett fogadva, az Ige figyelmeztetései nem lettek komolyan véve, ez elkerülhetetlenül hitehagyáshoz vezet. A hitehagyás nem egy passzív és sajnálatos szellemi gyengeség, hanem egy aktív és vétkes lázadás Isten és Igéje ellen. Nem más, mint bálványimádás, amelyre büntetés vár, hacsak a hívő és a gyülekezet nem térnek meg Istenhez és Igéjéhez, és ez nem vezet egy szellemi megújuláshoz. Természetesen, ezeket a tanításokat nem kellemes átadni és hallgatni se, de sürgősek és szükségesek. Erről kell a szellemi felelősök számot adjanak Istennek.

22. nap

Warren 

Adva lévén, hogy mi felelős lények vagyunk, a szerző azt mondja: „Van egy morális öntudatunk; képesek vagyunk megkülönböztetni a jót a rossztól, ez tesz minket felelőssé Isten előtt.”(189. 190. oldal)

Kommentár

Az előző kommentár, amelyet még kibővíthetnénk, szükséges ahhoz, hogy megvilágítsuk a hátterét azoknak a fejleményeknek, amelyek az evangéliumi közösségekben mennek végbe. A megjegyzések tárgyának az a célja, hogy áthatoljanak a szerző anyagán és felfedezzék azokat a dolgokat, amelyek nincsenek kimondva, de amelyeket egy jobb megértés végett tudni kell. Ugyancsak ezért, hogy a hívő ne fogadja el vakon mindazt, amit hall vagy mondanak neki. Mivelhogy az Úr megmondta, hogy lesznek hamis tanítók és próféták, a hívő gyakorlatba kell ültesse, amit János apostol néhány évtizeddel később tanított:

„Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem próbáljátok meg a lelkeket, ha Istentől vannak-e; mert sok hamis próféta jött ki a világba.” (1 János 4:1)

A Gyülekezet hívatott arra, hogy gyakorolja ezt a fegyelmet a prédikátoroknál, akik jönnek hirdetni Isten Igéjét.

Warren 

Némelyek „Istent egy mindenek felett erős lénynek gondolják, akinek az az egyedüli célja, hogy segítse személyes önmegvalósításuknak egoista törekvéseit. De Isten nem az ők szolgájuk.”(191. oldal)

Kommentár

Általában a megigazulás az üdvösség alkotóelemeként van megemlítve. Sajnos, a megszentelődés el van hanyagolva. De Isten Igéje világosan mondja:

„Tőle vagytok, pedig ti a Krisztus Jézusban, ki bölcsességül lőn nékünk Istentől, és igazságul, szentségül és váltságul” (1 Korinthus 1: 30)    

23. nap

Warren

A hangsúly, ami a személyre esik nyilvánvaló az előző nyolc mondatban, ahol ti/ tiétek/ titeket tízszer szerepel.(198. oldal) Később a szerző beszélni fog arról, hogy „függni az Ő Szellemétől” és „a Szent Szellem meg fog segíteni benneteket megélni ezeket a transzformációkat.”

Kommentár

Az olvasó nem tud szabadulni az alól a benyomás alól, hogy a szerző igen sokra tartja az embert, amikor azt mondja: „A szellemi növekedés egy közös erőfeszítés köztetek és a Szent Szellem között. Isten Szelleme veletek munkálkodik és nemcsak bennetek”(198. és 199. oldal). Ez már az antropológiát súrolja. A szerző szerint mi az emberi lény fogalma biblikus szemszögből? Ennek a témának a feldolgozása túl messzire nyúlna ennek a tanulmánynak a keretein belül. Annál is inkább, mert a szerző alapelve ismeretlen. Mégis kapitális fontosságú. A túl nagy fontosság, amit a szerző a pszichológiának tulajdonít, arra kényszerít, hogy kijelentéseit fenntartással kezeljük. Olvasás után elkerülhetetlen az a benyomás, hogy a szerző a Bibliát, mint pszichológiai kézikönyvet használ. Ha ez a benyomás igazolódik, akkor valójában egy nagy problémáról van szó.

24. nap

Warren 

A „Hogyan növekedjünk” című fejezetben, a szerző szakaszonként tárgyalja a szellemi növekedést. Az 5. szakasz:„Reflektálnotok kell arra, hogy mit mond Isten Igéje, vagyis meditálnotok kell.” 

Kommentár

Egy meditációra való utalással, a 11. napon, a szerző egy katolikus misztikust választott ki, mint követendő példát (8. oldal). A 24. napnál ez a gyakorlat ki lett bővítve. Nagyon diszkréten, egy jelentésbeli változás megy végbe és vezet olyan gyakorlatokhoz, amelyek idegenek az Igétől.

25. nap

Warren 

„Az Úr tudja mi a legjobb a részetekre, és a legjobbat akarja nektek. Isten azt mondta Jeremiásnak: Mert én tudom az én terveimet, amelyeket én javatokra készítek, azt mondja az Örökkévaló; békességnek és nem háborúságnak terve, hogy reményteljes jövőt adjak nektek.(…) Minden alkalommal, amikor az Atya nemlegesen válaszol az imádságotokra, emlékezzetek meg, hogy javunkra fenyít meg abból a célból, hogy részeltethessünk a szentségében.”

Kommentár

Ezen a napon a „Nehézségek által megváltoztatva” című témát kezeli.(216. oldal). Jeremiás próféta ígéretes szövege ki van véve a kontextusából. Egy Izraelnek szánt próféciából, a szerző egy mindenki számára érvényes ígéretet hoz elő. Ez az exegézis téves. Megengedhetetlen kivenni egy szöveget a kontextusából és önkényesen beiktatni egy olyan részben, amely a szerzőnek megfelel.  

26. nap

Warren 

„a Sátán kedvenc fegyvere a ti elpusztításotokra” és „ezért meg kell ismerni Jézus jellemének tulajdonságait.”

Kommentár

Érveiért, a szerző felsorolja a Szellem gyümölcseit a Galata 5: 22-23-ból. A hangsúly a hívő személyiségének a fejlődésére van helyezve. A szerző pszichológiai terminusokkal magyarázza Isten Igéjét. A szellemi hadviseléshez, a hívő fel kell vegye a szellemi fegyverzetet, amelyeket az apostol részletesen leírt az Efézus 6: 11-18-ban. Itt egy kapcsolat kérdése merül fel, amelyet a szerző a szellemi hadviselés és jellembeli tulajdonságok között lát. Az Isten Igéjétől eltekintve, amely az egyedüli támadó fegyver, amely felett diszponál a hívő ember, a többi mind védekező. Ezekkel kell végigvinni a harcot, nem a jellembeli tulajdonságaival, amelyekkel biztos veszítene. A szerző megmagyarázza a személyiség fejlődésével kapcsolatos pszichológiai nézetét. Az, aki elolvassa Pál második korinthusi levelének a 2. fejezetét, más következtetésre jut. Miért nem magyarázta meg az apostol az ő lelki növekedését számos levelében. Istennek ez a szolgája olyan megtapasztalásokon ment keresztül, mint még senki. Összehasonlítva az apostol kijelentésével, a szerző kifejti saját spirituális nézetét a személyiség fejlődésével kapcsolatosan.

”Annakokáért gyönyörködöm az erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldözésekben és szorongattatásokban Krisztusért; mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.” (2Korinthus 12: 10)

A szerző látszólag még mindig nem érti az igeverset:

„Mert (mindig) Isten Igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál (lélektani), és áthatol a lélek (psyché) és a szellem (pneuma) (…) szétválásáig (…); és megítéli a szív gondolatait és szándékait.” (Zsidók 4: 12)

Az Ige behatol oda, ahova semmi más műszer nem tud. Egyszerűbben, a szerző egy pszichológiai vitaminokkal teli üvegecskét nyújt, amelyen van egy címke ellátva bibliai igeversekkel a hívő erősítésére. Ahelyett, hogy a szellemi növekedésében megalapoznák a hívőt, a pszichológiai vitaminok megerősítik őt az emberi természetében. Itt van a nagy megtévesztés, ahol az Igét megfosszák a kereszttől és helyettesítik a pszichológiával. Itt szembesül az evangéliumi hívő egy olyan jelenséggel, amelyben nem otthonos. A kísértés keretén belül, a szerző időszerű és nem fél egy kényes témát érinteni. Beszél egyrészt a testi vonzalomról és szexuális izgalomról, és a sóvárgásról másfelől. A téma nagyon jól van kezelve, érdemes figyelmesen elolvasni (223. és 224. oldal) Nagyszerű!

27. nap

Warren 

„Négy módozat létezik, amely lehetővé teheti a kísértés legyőzését.”(227. oldal)”Ne harcoljunk ez ellen a (csúnya) gondolat ellen, hanem gondoljunk valami másra. Ez a győzelem első szakasza.” (228. oldal) „nem venni tudomást egy kísértésről, sokkal hatékonyabb, mint küzdeni ellene.”(229. oldal)

Kommentár                                                  

A szerző szakaszonként fejti ki témáját, naggyá tévén (26. nap), majd azután legyőzvén a kísértést a jelenlegi fejezetben. Mégis, lázas igyekezetében, hogy segítse a keresztyént a szellemi harcban, ad egy tanácsot: „A testvéri közösségben van a megoldása a ti magányos harcotoknak a titeket megkörnyékező bűn ellen. Isten megmondta, hogy ez az egyedüli mód a ti szabadulásotokra:„Valljátok meg egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok.” (230. oldal) A szerző ismét kiforgatja a Jakab 5: 12-öt a kontextusából. Ez a téma már jelezve volt ennek a tanulmánynak a 12. oldalán. Egyébként, az ő tanácsa más okból kifolyólag is kérdéses. A szerző elmegy annak lehetősége mellett, hogy a hívő megnyíljon a gyülekezet egy vagy több vénje előtt. A Jakab 5: 12-ben gyengeségről vagy betegségről van szó és nem feltétlenül szellemi hadviselésről. Ebben az igeversben a meggyógyulásról van szó. A szöveg kezelése nem pontos.

28. nap

Warren 

Minden növekedés, úgy testi, mint szellemi, időben telik. (235. oldal) 

Kommentár

Mélyen megélve a második világháború valóságát, érdekes olvasni a szerző összehasonlítását a fegyveres erők harca és a szellemi harc között. Igaz, hogy sok esetben ugyanazokkal az elvekkel találkozunk. Mivelhogy már megtanult a terepen egy leckét, a csábítást illetően, a szerző nagyon érzékeny a szellemi Ellenség taktikáival szemben. Tulajdonképpen, ugyanazok az elvek lelhetők fel ott is.

Warren 

„Nem félelemből vagy kényszerűségből szolgáljuk az Urat, azért sem mert vétkeseknek érezzük magunkat, hanem, mert így akarjuk kifejezni örömünket és hálánkat, azért, amit megtett értünk. Neki kell adnunk életünket. Üdvösségünk lévén, múltbéli bűneink meg vannak bocsátva, jelenünknek célja van, és jövőnk be van biztosítva.” „A szolgálat nem a „professzionisták” osztályrésze, hanem minden keresztyénnek megvan a szolgálata.”(247. oldal)

Kommentár

Ez a fejezet az ember küldetésével foglalkozik a földön. A hangsúllyal a társadalmi munkán, a szerző kifejezi, hogy ebben van az ő akaratának beteljesedése az egyént illetően (246. és247. oldal). Teljes szívből egyet lehet érteni a szerzővel, ezzel kapcsolatban. Épp ezért érthetetlen hogyan tudja a szerző tanácsolni barátjának, Dan Southerlandnak könyvét, amelyben arra van magyarázat, hogyan kell kitenni a gyülekezetből elkötelezett (néha évtizedeken keresztül) keresztyéneket, akik ellenállnak a gyülekezetük szétzilálásának. A felfogás szemszögéből, egy kirívó ellentét van benne: tedd, ahogy én mondom, de ne tedd úgy, ahogy én teszem.

30. nap        

Warren 

« Comment savoir si vous servez le Seigneur de tout votre cœur ? Le premier signe révélateur est votre enthousiasme. (…) Vous accomplissez votre tâche avec joie. (…) De plus, si vous servez Dieu de tout votre cœur, vous êtes efficace et très bon dans la matière. » (page 258)

Kommentár

„Jézus, pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első nagy parancsolat.”(Máté22: 37)

Ez az Ige véget vet a javasolt pszichológiának, mert

„Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az; kicsoda ismerhetné azt? Én, az Úr vagyok az, aki a szívet fürkészem, és a veséket vizsgálom, hogy megfizessek kinek-kinek az ő útjai szerint és cselekedeteinek gyümölcsei szerint.”(Jeremiás 17: 9-10).

A könyv egy fél-evangéliumot ajánl, azt amelyik „csak pozitív”. Isten Igéjét pszichológiára redukálja le. Ami Isten, a Bibliában megtalálható, gondolatát illeti a szolgálattal kapcsolatban („Szolgálni teljes szívből”) az a következő:

„Most pedig, óh Izrael! Mit kíván az Úr, a te Istened tőled? Csak azt, hogy féljed az Urat, a te Istenedet; hogy minden ő utain járj, és szeresd őt, és tiszteljed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, és teljes lelkedből, Megtartván az Úrnak parancsolatait és rendeléseit, amelyeket én ma parancsolok néked, hogy jól legyen dolgod!” (5Mózes 10: 12-13)

Az újtestamentumi változat:

„Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és minden erődből és teljes elmédből; és a te felebarátodat, mint magadat.”(Lukács 10: 27).

Íme a teljes Evangélium.

31. nap

Warren

„Adjátok legkevesebb a tízedet (10%-ot) a javadalmatokból az Úrnak imádatotok jeléül.”(263. oldal)

Kommentár

A szerző egyfajta legalizmus bevezetését ajánlja a Gyülekezetbe. Előírja ennek a felajánlásnak a kötelezettségét, és bűntudatot idéz elő azokban, akiknek nincs módjuk vagy lehetőségük egyetérteni. Az, aki tizedet ad nem cselekszik rosszul. Sőt, Pál apostol azt tanítja:

„Ami a szentek javára folyó gyűjtést illeti, ti is úgy cselekedjetek, ahogyan azt Galácia gyülekezeteinek rendeltem. A hét első napján mindegyikőtök tegye félre és gyűjtse össze azt, ami telik tőle, nehogy akkor történjék a gyűjtés, amikor odamegyek.”(1 Korinthus 16: 1-2)

Itt nincs egy bizonyos kényszerű százalék, hanem az ajándék szabadsága, a szerint kinek milyen a helyzete. Sok esetben, mint a mi jóléti társadalmainkban, jóval 10% felett lehetne adni.

Warren

„Minden bizonnyal, Isten szereti a változatosságot. Nézzetek körül! Ő minden emberi lényt sajátosan alkotott. Egyeseket introvertáltnak, másokat extrovertáltnak alkotott, némelyek szeretik a rutint, mások a változásokat részesítik előnyben, racionálisakat és intuitíveket, olyanokat, akik jobban dolgoznak egyedül, és olyanokat, akik jobban dolgoznak csapatban.”(265. oldal)

Kommentár

Introvertált és extrovertált a humanista pszichológia fogalmai, Carl G.Jung, svájci pszichiáter környezetéből, aki aktív volt az okkultizmusban. Isten Igéje azt mondja:

„Mi, pedig nem e világnak lelkét vettük, hanem az Istenből való Lelket; hogy megismerjük azokat, a miket Isten ajándékozott nékünk. Ezeket prédikáljuk is, nem oly beszédekkel, melyekre emberi bölcsesség tanít, hanem a melyekre a Szent Lélek tanít; lelkiekhez lelkieket szabván. Érzéki ember, pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképpen ítéltetnek meg.” (1 Korinthus 2: 12-14)

32. nap

Warren

„Ismerek egy 90 éves nőt, aki tíz kilométeres futóversenyeket nyert meg. 78 éves korában fedezte fel, hogy szeret szaladni!”(271. oldal)

Kommentár

Az idős hölgy példája nevetségessé teszi a szerző elvét. Azután, annyira kötődik a pszichológiához, hogy visszatér az introvertált és extrovertált alapelemekhez. A 31. napon, ezt a témát már idegennek tekintettük Isten Igéjétől. Másfelől, a személyiség formájáról beszélve, a szerző beszél hasznos és ajánlandó dolgokról, amelyeket érdemes megfigyelni. Kétféleképpen lehet túlzásba esni: vagy a szellemi dolgokra való koncentrálás annyira leköti a figyelmet, hogy szem elől téveszti a lelket és testet, vagy a hangsúly, ami a lélekre (psziché) kerül olyan erős, hogy egy másik irányban siklik ki. Az Isten Igéje szerint a test, lélek és szellem az emberi lény alkotóelemei (1Thesszalonika 5: 23). Ezért kiegyensúlyozott módon kell megközelíteni. Az eddigi megfigyelések alapján a szerző túllicitál a pszichológiával, amellyel egy rossz irányba mutat.

33. nap

Warren

„Szolgaként viseltetni nem láttatik jó szemmel.” (…)”Isten a nagyságotokat a szerint határozza, meg hány embert szolgáltok.”(277. oldal)

Kommentár

A szerző csalódik. Képzeljenek el egy asszisztensnőt, aki azzal van megbízva, hogy intenzíven foglalkozzon egy súlyos beteggel. Ez semmi lehetőséget sem ad, hogy más beteggel is foglalkozzon. De gondozásának minősége lehet, hogy sokkal értékesebb, mint egy olyan kolleganőé, aki sietséggel 30 beteget szolgál ki, akik futtatják a kórház egyik végéből a másikba. Nem a szám számít, hanem a minőség. Két misszionárius 30 év külszolgálat után haza tértek. Megkérdezték kinek volt a legtöbb megtérője. Az egyik, aki Távol Keleten volt azt válaszolta: „Százezrek”. A másik, aki az eszkimók között munkálkodott, azt válaszolta: ”Nyolc!”. Ki végezte a legjobb munkát? 

34. nap

Warren

 „A szolgálattevő lelkiállapota” (…) Az igazi szolgálattevőknek olyan lelkiállapotuk van, amelyet öt magatartás jellemez.”(287. oldal) „Ők nem vesztegetik az időt azzal, hogy összehasonlítsák magukat, kritizálják, vagy versenyezzenek más szolgálattevőkkel vagy pásztorokkal, mert túlságosan el vannak foglalva Isten által rájuk bízott küldetésük véghezvitelével (…) Mikor el vagyunk foglalva a szolgálattal, mire való a kritika? Ami időt mások kritizálására vesztegetünk, oda lehetne szánni a szolgálatra.”(290. oldal)

Kommentár

Ez a gondolatmenet teljesen logikus és okos. Senki sem kérdőjelezheti meg a hasznosságát és a buzdítást, hogy ültessük gyakorlatban. Teljes csendességben, megpihenhetünk e pszichológiai kijelentés hátán, és békésen elaludhatnánk. Azonban, lelki jólétünk érdekében fényt kell vessünk arra, ami nem volt kimondva. Pál apostol létfontosságú tanácsa ismét el lett hallgatva. Ha a kritika legitim, akkor a hívők nem szabad hagyják magukat elhallgattatni. Mi is pontosan a kritika? Olyan észrevétel és kiigazítás, amelyet azzal a céllal tesznek, hogy javítsanak, vagy jobbítsanak meg egy helyzetet, azzal a szándékkal, hogy segítsenek egy személyt megmaradni, vagy visszatérni a jó útra. Ezekben az esetekben, a kritika pozitív. De, ha másfelől a kijelentések azért hangzanak el, hogy kárt okozzanak egy személynek vagy megszégyenítsék, ez már nem kritika, hanem rágalmazás. És mivelhogy a hívők rá vannak kényszerítve, hogy elhallgassanak olyan helyzetekben, ahol a kritika kötelező, ez már a csoportdinamika manipulációja. Egy ilyen tevékenység megsérti az igazságot és kificamítja a hívő meggyőződését. Ellentétben a szerzővel, az Isten Igéje azt tanítja:

„Mert mit tartozik rám, hogy a kívül levők felett ítélkezzem? Nem a belül levők felett ítélkeztek-e ti is? A kívül levőket, pedig Isten fogja megítélni. Távolítsátok el azért a gonoszt magatok közül!” (1Korinthus 5: 12-13)

Az evangéliumi közegben, pontosan a fordítottja figyelhető meg: a jót távolítják el és szorítják ki. Ez a megfigyelés egy más fényt vet a „szolgálattevő lelkiállapotára.”

35. nap

Warren

„Gedeon tele volt komplexusokkal, de Isten átalakította egy bátor hőssé.”(299. oldal) 

Kommentár

A francia szöveg elrejt egy alapproblémát. Az eredeti angolban az áll, hogy: „A Gedeon gyengesége felfedi saját maga alábecsülését és mélységes bizonytalanságokat.” A kisebbségi komplexus nem egy bibliai fogalom. Valójában, a Gedeon hite egy krízisen ment keresztül, egy átmeneti szellemi probléma, nem egy pszichológiai. Elhagyatva érezte magát. A kisebbségi komplexus gondolata ismét a pszichológiából van átvéve és asszociálja a szerzőt a református liberális Robert Schuller lelkipásztorral, aki teológus és pszichológus, és akinél tanult a szerző. Az Önbecsülés című könyvében, Schuller azt mondja, hogy az „önbecsülés” az emberi lény legnagyobb szüksége, amivel az ember manapság küszködik. Természetesen, egy ilyen gondolatot a Biblia nem támaszt alá, ellenkezőleg.

36. nap

Warren

„Részt kell vegyünk Isten országának építésében.”(308. oldal)

Kommentár

Egyáltalán nem a mi küldetésünk, hogy részt vegyünk ebben az építésben. Mi arra vagyunk elhívva, hogy hirdessük Isten országának eljövetelét. A Gyülekezet történelmének során, olyan sok kísérletet tettek, Isten országának építésére. Ez Rómának a szempontja, aki hajt a Királyságért. Ezekben az utóbbi években, egy áramlat látott napvilágot, amely arra hívatottnak hiszi magát, hogy elősegítse a Királyság behatolását a világba, Az, amit a szerző ajánl, nem evangéliumi, hanem neo-evangéliumi.

Warren

 „Eljön az éjszaka, amikor senki sem tud munkálkodni.” (309.oldal)(…) „Jelenleg, egy megújult érdeklődés van Krisztus visszajövetelét és a világ végét illetően.”(…)De amikor a tanítványok a próféciákról akartak beszélni, Jézus az evangélizációról beszélt nekik.(…)A szerző azt mondja: ”Vigyétek véghez küldetéseteket anélkül, hogy a próféciákra vesztegetnétek az időt.”(310. oldal)

Kommentár

Itt a szerző egy súlyos rövidzárlatot idéz elő. Elkezdve a Máté 24: 3-51-el, az Úr egy hosszas ismertetést ad, és nagyon részletest, arról, hogy mi fog történni a jövőben. Így kezdi: „Vigyázzatok, hogy senki el ne hitessen.” Ami azt jelenti, hogy ez a bizonyos veszély létezik. Ha nem úgy volna, miért mondta volna az Úr? Mindenekelőtt figyelmeztet, hogy hamis próféták fognak jönni és nagy csodákat fognak tenni „hogy megtévesszék-, ha lehet- a választottakat is. Ahogyan a Nóé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia eljövetele is. És semmit sem sejtettek, míg el nem jött az özönvíz, és mindnyájukat el nem sodorta.” Le kellene venni a napirendről azt, hogy vegyük figyelembe Urunk hathatos tanítását és csak az evangelizációval foglalkozzunk? A választás az evangelizáció és Jézus Krisztus visszajövetele között nem létezik: nincs az egyik vagy a másik, hanem van az egyik és a másik. A könyv címe: Célvezérelt élet.(francia cím: A lényegbevágó által motivált élet) Ez nem eléggé lényegbevágó a hívő részére? Nem helyes bátorítani az evangélizációt a Jézus Krisztus visszajövetelének a rovására. A szerző nincs tisztában a királyság témájával. Fel akarja építeni, és mindent el akar készíteni, hogy így az Úr vissza tudjon jönni, vagy az egy előreláthatatlan pillanat, mint Noé idejében, az Úr meg fogja lepni a világot, hogy végett vessen a káosznak minden jelenlegi területen? Íme, egészségtelen spekuláció nélkül, mi az, amit lényegbevágónak kell tekinteni.

Warren

A szerző bizonyságot tesz a küldetésről, amelyet atyja bízott rá. Az evangelizálás egy nagy és nyomatékos prioritása a szerzőnek.(312. oldal)

Kommentár

Nemcsak egyszerűen az evangelizációról van szó. Amikor evangelizálnak, a nyájat az Isten Igéjével kell táplálni. Másodszor, a pásztor a saját védelméért is felelős. Péter apostol azt mondja, hogy „az ördög, mint ordító oroszlán szertejár, keresvén, kit elnyeljen”. Míg Dávid apja nyáját kellett őrizze, szembetalálta magát egy oroszlánnal. Minden oka megvolt arra, hogy féljen, és védelmet keressen. De ellenkezőleg, Saul királlyal beszélvén, mesélte:

„Pásztor volt a te szolgád, atyjának juhai mellett; és ha eljött az oroszlán és a medve, és elragadott egy bárányt a nyáj közül: Elmentem utána és levágtam, és kiszabadítám szájából; ha pedig ellenem támadott: megragadtam szakállánál fogva, és levágtam és megöltem őt.” (1Sámuel 17:34-35)

Íme, átvitt értelemben, a szolgálattevő szolgálata a hívők felé. A mi időnkben és jelenlegi kultúránkban, az a megfelelő hozzáállás, hogy asztalhoz üljünk egyezkedni az ellenséggel és beszélgessünk elég hosszú ideig ahhoz, hogy konszenzusra jussunk, amelyben azután már az egész világ élhet. Mindegyiknek megvan az igazsága, amit respektálni kell. Egy ilyen sajnálatos szellemi szintre jutottunk, hogy sokan már nem is merik elmondani, mit mond az Ige. Dávid nem tárgyalt a medvével vagy az oroszlánnal, hanem végzett velük. A nyáj védelméért, Isten szolgája ugyanerre hívatott el. Ha nem teszi meg, akkor béres, aki futásnak ered, amikor a farkas megérkezik. Manapság, az áldozatokat szedő farkas kifogástalan öltözetben jelenik meg, álruhában, mint a fent említett tisztek. Még egyszer, jóhiszeműnek lenni az egy minőség, naivnak lenni megbocsáthatatlan. Nem szabad megengedni a farkasnak, hogy bejáratot találjon a Gyülekezetbe és, hogy az ártatlan bárányokat kirekesszék, mint ahogy ez már többször is megtörtént. Tehát, egy súlyos hiba elhanyagolni a próféciákat Krisztus visszajövetelét illetően. Mindenesetre, ne felejtsük el, hogy 2000 évvel közelebb vagyunk Krisztus visszajöveteléhez, mint ahogy a tanítványok voltak, amikor az Úrral beszéltek. Bizonyos helyzetekben, amelyekről a szerző, úgy tűnik nem tud (nem akar tudni), keresztyéneket utasítanak ki a Gyülekezetből. Egyféleképpen, az éjszaka már eljött, amikor már gyakorlatilag nem lehet munkálkodni. Fájdalmas bizonyságtételek önmagukért beszélnek, és ilyen helyzeteket már megéltek az Egyesült Államokban és Európában is.    

37. nap

Warren

„Mondd el életed üzenetét”; ”az ördög, aki megpróbál elhallgattatni” (315. oldal)

Kommentár

Egyfajta nehezen meghatározható megfélemlítésről van szó. Beszélhetünk esőről és szép időről, és társalkodásunkban a világ minden problémájára készek vagyunk megoldással előállni. De mihelyt bizonyságot akarunk tenni, valami különleges dolog történik: lebénítva érezzük magunkat. Ilyenkor az a legegyszerűbb, hogy elmondjuk mi történt megtérésünk óta. Mindenesetre, kifejezni némely benyomásokat és szellemi megtapasztalásokat, nem feltétlenül könnyű a részünkre. A szerző amerikai közegben él, ahol sokkal könnyebben beszélnek Istenről, mint az elvilágiasodott Európában. Már a mentalitásuktól fogva is, az amerikaiak elég nyitottak. Ezért, kell figyeljünk arra, hogy, ami hétköznapi az Egyesült Államokban, nem mindig az Európában is. Nem lehet egyből átvinni Európába azt, ami amerikai.

38. nap

Warren

„Befolyásos keresztyénnek lenni a világban” (323-324. oldalig)

Kommentár

Ennek a fejezetnek a kezdetét néhány „drasztikus kijelentés” fémjelzi, vagyis a szerző egyetlen tollvonással két csoportra ossza a keresztyéneket: misszionárius vagy közönség. Ezzel a bemutatással a szerző megkockáztatja, hogy bűntudatot ébresszen némelyeknél, és büszkeséget másoknál. A „hétköznapi keresztyénekről” a szerző azt sugallja, hogy „felvállalhatnak rövid lejáratú missziós szolgálatot”. Ez igaz lehet az Egyesült Államok esetében, de Európában egyáltalán nem ez a helyzet. Az amerikai gyülekezetek jelenlegi pénzügyi támogatási rendszere nem létezik Európában. A királyság témáját a 36. napon tárgyaltuk, 308. oldal.

39. nap

Warren

„Egy kiegyensúlyozott életet élni”(331. oldal)

Kommentár

Ebben a fejezetben ekként szól a szerző „bátorítlak, hogy összegyűljön egy kis baráti csoport és képezzenek egy sejtet. Hetente tanulmányozhatnátok egy-egy fejezetet ebből a könyvből.” A múltban, voltak ilyen csoportok, amelyek sok lelkesedéssel és jóindulattal alakultak. Összegyűltek egy kellemes környezetben, közösségben voltak, együtt imádkoztak. Ez az, amit testvéri közösségnek nevezünk. Mindeddig, minden biblikus irányvonal szerint történik. De attól a pillanattól kezdve, amikor Isten Igéjének tanulmányozásához jutnak, megjelenik a nehézség. Lehet az Igét olvasni és beszélni Róla, de ki képes tanítani és segíteni a többieket arra, hogy haladjanak szellemi utazásukon? Legtöbbször az figyelhető meg, hogy az egyik nem tud többet a másiknál. Egy ilyen összejövetel könnyen egy társadalmi klubba degenerálhat. Természetesen, nincs semmi rossz abban, ha keresztyének összeülnek, és kellemes pillanatokat töltenek egymással. De egy bibliatanulmányozó csoportnak teljesen másra van szüksége. És ezek mellett, itt nem Isten Igéjének tanulmányozása tevődik fel, hanem a Rick Warren könyvének tanulmányozása! 

Warren

„Tanulmányozzátok ti magatok a Bibliát. Több, mint ezer igei utalást adtam nektek és elolvashatjátok a szövegkörnyezetükben.”

Kommentár

PA jelenlegi könyv olvasásánál, több alkalommal az igeversek ki lettek ragadva a szövegkörnyezetükből, azért, hogy igazolják a szerző nézőpontját, nem feltétlenül a Bibliáét. A szerző gyakran hivatkozik kívülállóknak a véleményére, akiknek semmi közük a Bibliához. A velszi evangéliumi pásztor, Peter Jeffrey kommentárja az autorizált angol szöveg szerint van: „Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által jött.” (János 1: 17) A Living Bible parafrázis, amelyet a szerző 64-szer használ (lásd a 3. oldalt), így mondja: „Mózes nekünk csak a törvényt adta a szigorú követelményeivel és egy kegyelem nélküli igazsággal, míg Jézus Krisztus elhozta nekünk úgy a megbocsátást, mint a szeretet.” Ez a verzió tartalmaz olyan hozzáadásokat, amelyek bibliailag nem igazak. Mózes nekünk nem csak egyszerűen a törvényt adta, mert Jézus azt mondta: „Ő rólam írt”. Az Ótestamentum törvénye bizonyosan nem volt kegyelem nélkül, hanem legtöbb helyen beszél Isten irgalmáról. A Living Bible kihagyja, hogy Jézusra az „igazságot” is hozta. A parafrázisok lehet, hogy könnyebben olvashatók és érthetők. De, mondja Jeffrey, semmiféleképpen nem kerülik el inadekvátságukat.5

Egy célvezérelt élet a gyakorlatban

A gyülekezetekben, ahol a szerző í